Veľké H, malé o, Hej regö rejtem, Szt. Rókus!

Nemrég írtam egy cikket – szlovákul – a magyarok érvényesüléséről. A cikket a barátnőm története ihlette, náluk az egész család magyar, de csak ők adták magyar iskolába a gyerekeket.

Ezt a cikket viszont magyarul írom meg, mert aki nem tud magyarul, annak sok volna a felesleges magyarázás, meg lehetetlen fordítás.

Ebéd

Szóval, mint általában, nálunk a nagy beszélgetések étkezés közben hangzanak el. Én referáltam ebédnél, hogy mi volt délelőtt, egy könyv betördelésére érkezett árajánlat-kérés. Tóni (a férjem), megkérdezte, milyen könyv lenne az. És mivel a délelőtti kommunikáció szlovákul folyt, hirtelen rávágtam – ROMÁN.

– Román könyv? – kérdezte kerekre nyitott szemmel Tóni.

– Neeeeeem, hogy is mondják magyarul…. regény! – válaszoltam neki.

– Hej, regö rejtem, regö rejtem…. – kezdett el Tóni szavalni az asztalnál.

– Ez mi ez a „regörejtem“? Hogy jön ez ide.

– Csak eszembe jutott a regényről a regölés. Abból eredhet a regény szó. Ez a „regörejtem“ meg valami refrén, az ősmagyar sámánok varázsigéjéből származhat…

– Hát, hogy te miket tudsz!


Ebéd után

Szemvizsgálatra indultunk, beülünk a kocsiba, Tóni vezet. Konstatálom, hogy ez az én szédülésem biztos a szememtől lesz, és hogy ez milyen sz..r érzés! Mire Tóni elkezd szavalni egy, számomra addig ismeretlen mondókát:

– Veľké H, malé o, rímska päťka, n a o!

Egy kis ideig eltartott, amíg ezt a rejtvényt megfejtettem és összefüggésbe hoztam a nem túl jó közérzetemmel kapcsolatban kifejtett jelzővel. Állítólag valami gyerektől hallotta régebben. Gyorsan rá is kerestem még a kocsiban a Google keresőben, hogy mi ez a mondóka, de semmi. Két cikk címében megjelenik, de semmi egyéb. Hát igen, a Google sem tud mindent…

Ezt csak azért hoztam fel, mert vicces volt, ahogy Tóni előrántotta ezt a mondókát. Meglepett, nem vártam. De nagyon élveztem!


Visszaérkezve a szemorvostól, Tóni említette, hogy régebben látott egy jó gyógytornát a Youtubon, be is kapcsolta az orosz rajzolt tájékoztatót a szemizomzat erősítésére. Mint kiderült a sok számítógépezés és egy irányba nézés megmerevítette a szemizmaimat, és bármilyen szemmozdulat oldalra szédülést okozott. Hát, az alábbi videót javaslom azoknak is, akik nem értenek oroszul:


Este

Legyen Ön is milliomos! Gundel Takács Gábor kérdezi a versenyzőtől, mivel fenyegeti János Vitéz Iluska mostoháját? Vajon hátraköti a sarkát, vagy karóba húzza, esetleg betapasztja a száját?

Tóniból kipattantak a sorok:

– „Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk? Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk. Úgy merje kend Ilust egy szóval bántani, Hogy kihullanak még meglevő fogai.” Úgyhogy a D a jó válasz, betapasztják a száját!


Jön a következő versenykérdés:

– Milyen állattal szokták ábrázolni Szt. Rókust? Talán lóval, báránnyal, kutyával vagy kígyóval?

Tóni egy picit gondolkozik, félhangosan mormogja: Azt hiszem az a Szt. Rókus valami koldus vagy zarándok volt, és ha jól emlékszem, kutyával ábrázolják.

Forrás: Wikipedia

Gundel T. Gábor mondta el végül is a történetet a kérdés lezárása után, hogy a zarándokhoz egy kutya csapódott hozzá. Amikor Rókus is maga megbetegedett és a pestistöl szenvedett, akkor ez kutya nyalta a beteg sebeit és látta el élelemmel (lásd szájában a kenyeret).

Ha nincs ez a magyar vetélkedő, lehet, nem is tudtam volna meg, hogy van olyan név, hogy Rókus. A név tulajdonosai augusztus 16-án ünneplik névnapjukat!

Zárszó

Volt ma már minden. Szlovák gyerekmondóka, orosz szemtorna, szentek élete és magyar sámánkodás… Az ilyen dolgok mind-mind a napjaink részei. Napi szinten találkozunk különböző nyelvekkel és témákkal.

Én nagyon örülök, hogy a szlovák mellett a magyart is beszélem. Mennyivel lennénk szegényebbek, ha a sok szláv, nagyon hasonló nyelv mellett, nem ismernénk ezt a csodálatos és egyedi, semmilyen másra sem hasonlító nyelvet. Angol, német? Ugye, milyen jó tudni őket! De akkor miért vetjük meg a magyart?

Nagyon sokat komunikálok szlovákul, és sajnos tudatosítom, hogy bennem is lassul a reakcióidő, egyes szavak nehezen jutnak az eszembe, annak ellenére, hogy kizárólag magyarul beszélünk otthon. Ezért térek vissza állandóan ehhez a nyelvi kérdéshez, mert ha magyar érettségivel így romlik a nyelvhasználatom, akkor milyen erős behatás lehet gyermekkorban átállni egy idegen nyelvre!

Nemsokára itt a beíratkozások ideje az alapiskolákba. Aki esetleg még nem tudja, hogy a gyermekét – magyar létére – szlovákba vagy magyarba adja, az gondolkodjon el rajta, mitől FOSZTHATJA meg őt, ha szlovák iskolába megy. Mert a szlovákot megtanulja ígyis, úgyis. A tanuláshoz való hozzáállását igazán a szülők tudják leginkább befolyásolni és nem az oktatás nyelve.

De… ha NEM magyar nyelven tanul meg információhoz jutni a magyar gyerek, akkor olyan lesz számára a magyar betű, mint számomra a NewYork Times. Hiába értem az indiai tanácsadó angolul makogott egyszerű szakmondatait, a New York Times cikkeihez már nem ér fel az agyam és tudásom, sok energiámba telik megfejteni a mondanivalójukat.

Ne hagyjuk, hogy Petőfi János Vitéze ilyen értelmetlen zagyvasággá váljon gyerekeink számára. Mert akkor saját magunk „fogjuk be a szájukat, és be is tapasztjuk“! De rendesen!